Igaz egy hagyományos napnak indult de nem olyan volt mint a többi. A vonat nagyon sok embert szálított a maga útjára de köztük volt egy fiú és egy lány kik ekkor még nem ismerték egymást.  A fiú helyet foglalt, és miközben átpillantott a szomszéd ülőhelyre elsuhant egy lány. A fiú egyből megtorpant, mozdulni nem bírt, megérezte azt a jó illatot melyet maga után húzott a lány és miközben figyelte távolodó alakját folyton rá gondolt.Sípszó hallatszik a messzi távolban, s a vonat megmozdult. A fiú nem tudta mit tegyen. Gondolta ez is olyan mint a többi semmivel nem külömb. Próbálta elterelni figyelmét és a tájra figyelt nézte az elsuhanó fákat, de folyamatosan a leányra gondolt ott volt elötte, ott ált, és nem tudta kiverni a fejéből. Azt a mosolyt, hangot, mit akozben hallot míg a barátnőivel beszélgetett.

-nem bírom tovább- mondta magában.

Felkerekedett. Nem ült ott tovább tétlenül.Végig az járt a fejében mi lesz ha nem megy oda akkor az elkövetkezendő időben arra fog gondolni, hogy valyon mi lett volna ha… Ezt nem akarta. elindult hátrafelé a vagonban meglátta. Gyönyörű volt. Csodaszép zöld szemek, göndör haj, gyönyörü mosoly. Rájött talán ő lesz az akire egész idáig várt. A fiú megindult a lány  felé. S mint derült égből villámcsapás, a lányt hirtelen megpuszilták. Van neki valakije. A fiúban ekkor olyan érzések keringtek melyeket megfogalmazni szinte lehetetlen. Lehajtott fejjel szomorúan visszaballagott a helyére. Igaz nem történt semmi, nem ismerte a lányt, még a nevét sem tudta. de érezte, hogy megvan benne az, amit egy lányban keres. Elfoglalta az elöbb elhagyott helyét. A táj nem változott. Ugyanaz az erdei táj, és ugyanaz a gondolat amit el akart kerülni.

MI LETT VOLNA…

Vége

Philip