Van nekem egy osztálytársam kivel jó viszonyom van de van egy kis gond. Már jó ideje vagyunk barátok és persze osztálytársak de néha oly szinten elviselhetetlen számomra, hogy csak na. Most miközben ezeket a sorokat írom azon gondolkodok, hogy ez nem is annyira baj ha valaki egoista, de azért mindennek van határa. Példákat nem nagyon akarok felhozni de azért mindenki volt már úgy, hogy ott volt mikor az a cselekmény történt de vissza már máshogy hallotta? Hát persze. Valaki mindig csinosítgat egy kicsit itt egy kicsit ott és máris nem úgy hangzik mint ahogy az történt, hanem úgy, ahogy ő azt hallani akarja. Vagy még  egy dolog. Mikor ketten vagyunk akkor nekem mást mond mint mikor mások is vannak ott. Esetleg még egy dolog. Néha már azt veszem észre igaz nincs köztünk konfliktus de alig beszélünk mert, (gondolom észrevette) engem nem nagyon érdekel a dumája vagy amiket mondogat. Na de abba is hagyom a példákat mert végülis mégiscsak mondtam :) de az a lényeg, hogy már nem sokat kell kibírni vele. De azért ha belegondolok hiányozni fog mert mégiscsak egy jó barátom.

Ez most nem történet volt de ki kellett adni magamból. :)

Philip